Ennek a kastélynak az építkezése valószínűleg a tatár invázió után kezdődött, bár az emléktábla 1237-ből származik. A kastély legrégebbi írásos említése 1278-ból és 1290-ből származik. Az 1285-ös írásbeli említés a kastély tulajdonosát és feltételezett építtetőjét említi. Forró Péter. Halála után a helyet Kazimír fiai a Hunt család Poznan Bín ágából szerezték meg. De már 1290-ben Peter testvérei, a Balašov család alapítói visszafoglalták.
Ennek a kastélynak az építkezése valószínűleg a tatár invázió után kezdődött, bár az emléktábla 1237-ből származik. A kastély legrégebbi írásos említése 1278-ból és 1290-ből származik. Az 1285-ös írásbeli említés a kastély tulajdonosát és feltételezett építtetőjét említi. Forró Péter. Halála után a helyet Kazimír fiai a Hunt család Poznan Bín ágából szerezték meg. De már 1290-ben Peter testvérei, a Balašov család alapítói visszafoglalták.
Matúš Čák Trenčiansky megszakította a kastély birtoklását, de halála után visszatért hatalmukba. A kastély évszázadok óta a nemesi Balaš család (idősebb Balass család) tulajdonát képezte, akik a 19. századig birtokolták.
A kastély megjelenését a sok rekonstrukció és rekonstrukció miatt többször megváltoztatták. A kastély első jelentős javítására 1609 és 1612 között került sor, amikor reneszánsz megjelenést kapott. Ennek oka az volt, hogy 1576-ban (egyes források szerint az 1575-ös esztendő) a várat a törökök foglalták el, akik csak 1593-ban hagyták el, elpusztítva a várat. A kastély ezen rekonstrukciója során tüzérségi peronokat is létrehoztak. A 17. század eleji felkelések során a kastélytulajdonos, Žigmund Balaša erdélyi fejedelemi állásra pályázott és e célból nem habozott egyesülni a törökökkel. Ezért a várat a királyi hadsereg meghódította 1616-ban, és Zsigmondot bebörtönözték. Az elrontás részeként 1659-ben a törökök ismét megtámadták a várat. 1683-ban a várat Imrich Tököli lázadó serege meghódította, és a vár súlyosan megrongálódott. A tulajdonosok nem orvosolták ezt a kárt.
A 18. század első felében az akkori tulajdonos, Gabriel Balaša egy régebbi rombolt alapokra építtetett egy kiterjedt barokk kastélyt, amelyet azonban csak a kastély alsó udvarában építettek; a kastély felső részét nem állították helyre és ezeket a tereket kertként használták, amely szintén a nemzeti kulturális emlékekhez tartozik. A kastélyhoz később egy Szent Anna-kápolna került.
A 19. és 20. században a kastély többször cserélt gazdát; 1813-ban a várat a Balašov családtól Gýmeš és Galič Forgáč szerezte meg, utána gróf Károly lett a kastély tulajdonosa. Az utolsó magántulajdonos Károly lánya, Gabriela Almášiová volt, aki azonban 1923-ban eladta a mai napig birtokló államnak. A kastély 1991 óta a Szlovák Nemzeti Múzeum Bábkultúrák és Játékok Múzeumának ad otthont.
Slovensky
cseh
angol
német
