A történelmi források nem közlik pontosan, hogy Jablonová melyik korszakban keletkezett. Egyes írott források szerint feltételezik, hogy Jablonové egyike azon kevés településeknek, amelyek túlélték a Nagy Morva Birodalom pusztulását. A falu első írásos említése 1206-ban kelt. A Jablonové nevet először 1206-ban említik Jablam Terra néven, 1231-ben a Hablan villában. Ezek a nevek különösen a hegyi átjárókra és a határokhoz vezető utakra voltak jellemzőek. Az almafákat a 11-12. században Magyarországon védekező funkció. Eltorlaszolták őket, hogy megakadályozzák az ellenség továbbjutását, mert a vadalmának keményfája és szúrós ágai vannak. Ily módon meg lehet magyarázni Jablonové falu eredetét.
A 13. században a falu a pozsonyi vár birtokához tartozott, később a Serédy család kezelte. Jablonová utolsó tulajdonosai a Pálfy család voltak. A 17. században a falut érintette a Tököli-felkelés és a törökök bécsi inváziója. 1708-ban a császári zsoldosok kétszer égették el a jablonokat, bár eleséget és marhát vittek el. A 18. század eleje az első kolera-járvánnyal lépett be a falu történelmébe, amely után új ún kolera temető. A kolera 73 napig tartott és 148 életet vesztett. 1833-ban a plébánia rekonstrukciója megtörtént. 1842. szeptember volt a legszörnyűbb a falu egész történetében. Szeptember 19-én előestéjén tűz ütött ki, amely szinte az egész falut és a templomot elpusztította, és megolvasztotta a harangokat. Tíz nappal később heves esőzések és áradások következtek. Amit a lakók megmentettek a tűztől, azt a víz elpusztította. 1855-ben másodszor tört ki kolera Jablonovban, 62 emberrel. Harmadik alkalommal 1866-ban tört ki a kolera, amelyben 104 ember halt meg. Azok a polgárok, akik fiúként haltak meg, egész nap csengettek. Az emberek ételt vittek a toronyba, abban a hitben, hogy a szörnyű betegség elhagyja a falut. 1912-ben tűz ütött ki a faluban, miközben a falu egy része leégett. Két évvel később megkezdődött az első világháború, amelyben több tucat ember halt meg.