Šahy városa

Történelem

A festői völgyben, amelyet északról a Krupina-felföld, délről a Börzsöny-hegység határol, az Ipeľ folyó két oldalán fekszik a város. Ezen a ponton a völgy a legszűkebb: a két hegy közötti távolság kevesebb, mint 3 kilométer. E völgy közepén Ipeľ folyik. A parton növekvő gazdag növekedés és az erdők közelsége ideális feltételeket biztosított az őskori ember letelepedéséhez. A régészeti feltárások arról tanúskodnak, hogy még a fiatalabb kőkorszaki (korai paleotikus) ember is itt élt / 1 /, a Krupinica-pataktól Parassig - a szlovák-magyar határ mai vámterületéig.

Az éghajlat itt száraz és meleg, viszonylag rövid tél és hosszú, átlag feletti meleg nyár jellemzi. A nyári napok száma (tmax 25'C-on) meghaladja a 70-et, az átlagos éves hőmérséklet 9,5'C. A vegetációs időszak átlagos csapadékmennyisége hiányt mutat, ami azt jelenti, hogy a párolgás nagyobb, mint a teljes csapadék. A csapadék ingadozását az Ipľa folyóvíz ingadozása okozza. A nyári hónapokban, amikor a nedvességre a legnagyobb szükség van, alig éri el a 20m3 / sec-ot, míg márciusban akár az 58m3 / sec-ot is.

Földrajzilag a folyó völgye a Neogénben keletkezett, amikor a még mindig folyamatos Börzsöny és Krupinská hegység az erős kőzetmozgás következtében szétvált, és a völgy leesésével ide hatolt be a tenger. Később a tenger hanyatlásával az egész dunai alföld is csökkent, ami hatással volt Poiplí nagy eróziójának előfordulására, amely folyóteraszokat hozott létre. Ezek jól láthatóak a Kálvária-dombon és a temető mögötti konglomerátumteraszokon. A miocénben vulkanikus tevékenység zajlott a térségünkben, amelynek epicentruma valószínűleg a Krupina-felföldön volt. A "Nagyszőlők" szőlőskertjeink szintén vulkanikus eredetűek, ahol minőségi bor születik. A város közelében a folyó áramlása jelentősen lelassul, és a partok sekélysége miatt évente többször kilép a mederből. Itt megtelepednek a földkéreg szilárd részei, amelyeket eróziós tevékenység mossa el a felső folyótól. Az így képződött üledék vastagsága szintén eléri a 4-7 m-t. Különböző típusú üledékes talajok képződtek rajtuk.

A saagi település létezésének első írásos említése 1237-ből származik IV. Béla Zvolenben írt dokumentumában. Ebben megerősíti a Hont-kastélyhoz tartozó esztergomi templom, amelynek két és fél szántott földje és egy saaga kerületben lévő malma a Hont-kastélyhoz tartozik. A második dokumentum 1256-ból írja le a sahokkal szomszédos településeket: Olvár falu, Tešmak falu, Proma és Sági-sidó falu (a mai Kómájszőlő helyén). Abban az időben az említett dokumentum szerint Viski Péter, Rugas fia, Egyed, valamint vár alattvalói és királyi szolgái, királyi udvari személyei, az esztergomi káptalan és a sah postahivatala szintén a sah földjei voltak.

Városunk fejlődése szempontjából a döntő esemény egy kolostor létesítése volt Šahyban. A dokumentumok semmit sem árultak el a létrehozás pontos dátumáról. Fuschoffer monasteriológiája szerint a Hunt család 1705-ben itt alapított bencés kolostort, de a legújabb kutatások az 1236–1240. Az azonban biztos, hogy az alapító Márton bán volt, akinek nem volt leszármazottja, Bel IV beleegyezésével. vagyonát a kolostornak adományozta. Márton a kolostor építésének helyét is nagyon jól választotta: ezeken a helyeken a főút keresztezi az Ipeľ folyót, amely a bányavárosoktól Visegrádon keresztül Esztergom és Budín felé vezetett. Széles politikai szemlélete és önzetlensége megerősíti, hogy a kolostort egy független királyra bízta, és ezzel bebizonyította, hogy nem családi, hanem állami érdekeket tartott szem előtt. Ez a tény meghatározta a sah fejlődésének irányát az elkövetkező évszázadokra.

Köztudott, hogy megyénk alapítója, aki után magát is nevezte - Hunt lovag -, erődített települését a jelenlegi Hont faluban építette, ahol az Ipeľ folyó létrehozta a folyó felett kiemelkedő félszigetet, biztosítva ezzel annak megfelelő védelmét. Az erőddel szemben a túloldalon kolostort építettek. A premontreiaiak nagyon népszerűek voltak, mert az egyházak mellett világi szolgálatokat is végeztek: segítették a szegényeket és a betegeket, de főleg azért, mert a Boldogságos Szűz Máriáról (Prepositura B. Mariae de Saag) elnevezett postahivatal körülvevő megyék. 1255 óta ismert. Sajnos az egyezmény eredeti bélyegzőjét nem őrizték meg, de 1397-ből ismert.

A shahani kolostor a 14. század elejétől élte át aranykorát. század. Abban az időben, csaknem harminc éven át, Fegyverneki Ferenc postamester, az európai formátumú főpap, a reformista eszmék elkötelezett híve volt. A falai között papokat neveltek, könyveket szerkesztettek és igazolt dokumentumokat. A levél megírásának megkönnyítése érdekében a Fegyverneki olyan nyomtatványkönyveket állított össze, amelyek egységesítették "az összes fájlképletet világos formában a nyilvántartásukkal és az egyértelmű tartalmi felosztásukkal". Más szerzetesekkel együtt hozzájárult kódex-irodalmunk gazdagításához / 4 /.

Az Árpád-család királyai továbbra is teljes mértékben támogatták a kolostort tevékenységében. I. Lajos 1357-ben kiváltságos népi oklevelével a postát a posta általános hatalma alá helyezte. R.1405 Zsigmond király minden vasárnap engedélyezte a Forum liberium (szabadpiac) megrendezését, és Szűz Mária Mennybemenetele napján - a saháni templom védőszentjének ünnepén - ismét nyilvános piaci napot adott. Ez a jog az egyezmény tulajdonára is vonatkozott. Hamarosan, 1470-ben, a sahok megkapták kardjogát Zsigmond királytól.

A hatalmas szomszédok irigyelték a Shahan kolostor felemelkedését. Így 1444-ben Ďarmôti Balázs négy fia kiűzte Bálint postást és társait a kolostorból, és magát a kolostort erőddé változtatta. Két évvel később Péter lévicei herceg fiai és társaik ismét kifosztották a kolostort. Ezért I. Ladislav király kiterjedt vizsgálatot rendelt el ellenük, de annak eredményeiről nincsenek jelentések. A Shahan-i egyezmény azonban még 1511-ben vitát vezetett a Levický családdal a kincsek és oklevelek visszaszolgáltatása miatt.

A sahok kedvező elhelyezkedése következetes kapcsolatot teremtett a középkori úthálózattal. Az Esztergomtól és Budíntól vezető főút a hegyoldalakon vezetett az Ipeľ folyó és mellékfolyói mentén a Šahanský hídon át a bányavárosokig, különösen Besztercebányáig. Vyškovce szintén fontos kereszteződés volt a környéken, amelyet akkor erődítmények őriztek. Itt az esztergomi út egy másik úttal keresztezte a Búrský-patak völgyét, és a kettő együtt vezetett át Šahy-n. Innen az út Hokovcén át Žemberovkáig és Bátovkáig vezetett (a "királynő piacára"), valamint Nemcén át Krupináig és Besztercebányáig. Újabb út vezetett Šiah-tól Krupinice mellett Plášťovce-on keresztül Litavský hradig és Bzovíkig, ahol volt egy második premontrei kolostor. A Hontig és Drégelypalánkig vezető út kelet felé vezetett az Ipli-hídon és egy másik fahídon át az Ipeľské Predmostie-n át Vinicáig vagy Balog nad Ipľomig / 5 /.

Budín, Vácov és Esztergom bukása után a török csapatok továbbhaladtak a bányavárosok felé. Ezért 1546-ban a bécsi kormány a 44. számú rendelettel meghatározta "a shahani kolostor várrá erősítését állami költségen" / 6 /. A kastély első kapitánya Juraj Thury volt, aki már 1544-ben hősi támadással tüntette ki magát a kifosztó törökök ellen, és a levicei kastély sikertelen meghódítása után visszatért Esztergomba. Salknál utolérte őket, és megfelelően leporolta őket. Mivel 1550-ben František Jakisich lett kapitány Šahyban. Ekkor a törökök megpróbálták meghódítani a sah erődjét, de támadásukat visszaverték. Az 1552-es év végzetes lett a kolostorvár számára, bár a drégelyi kastélyt Szondi Juraj hősiesen védte, július 4-én nagy előnynek engedett, és maga is csatában esett el. Néhány nappal később a sahok erődje leesett, és bár a törökök mindent kifosztottak és elégettek, a Rend testvérei megmentették ritka irattárukat azzal, hogy áthelyezték a Szent Benedek-kolostorba, ahol menedéket kaptak.

A hiteles lelőhely sah archívuma később Győrszentmártonba (a mai Pannonhalmába) került. Síia meghódítása után 12 000 fős török csapatok folytatták Ali pasa vezetésével a bányavárosok felé. Abban az időben a bécsi bíróság is emlékezett és egy gyors ellentámadással akarta megakadályozni őket abban, hogy továbblépjenek. A büszke Erasmus Teuffel tábornokot bízták meg a császári csapatok irányításával. I. Ferdinánd császártól kapta a megbízást. Rossz természete miatt a magyarok Ördög Mátyásnak, vagy Matej Čertnek (Teuffel = Ördög = Čert - Nomen est omen) hívták. Tinódi Lantos Sebestény, akkori költő - a hősies csaták rajongója - részletesen leírta a Plášťovce melletti harcot / 7 /. Ebből tudjuk, hogy a császári csapatoknak 10 000 katonája volt. Nem várták meg a Fiľakovo várából érkező megerősítést, hanem a Hrkovce közelében táborozó sereggel harcoltak a törökök ellen. A Plášťovce közelében található keskeny Krupinice-völgyben találkoztak. Teuffel itt nem bizonyult hercegnek, ezért kétnapos csata után vereséget szenvedett. A harcokban meghalt Sbardellatti václav püspök, az ellátási osztály vezetője is. Északról Plášťovce felé tartott, ahol emlékére egy kis kápolna épült. E döntő csata után a törökök elfoglalták Hont megye területének 9/10-ét, és csak Besztercebánya környékének legészakibb részét nem hódították meg. A törökök kétszer irányították a sahokat. Először 1552-1595-ben, majd 1663-tól Buda felszabadításáig / 8 /. A határok meghatározása után r. 1595-ben a török-császári határ Tešmak és Šahy között volt a Silberské lúky-n. A határok megjelölésére mély törzsöt, török jaroknak neveztek. A törökök azonban többször vissza is éltek vele, kifosztása közben keresztezték. Többször is fenyegették a bányavárosokat (Pukanec, Krupina, Selmecbánya), de nem hódították meg őket. A török hódoltság alatt egy erős Palanka erődöt építettek a Drégely-kastély alá - cölöpökből, táblákból, erődből és fahídból Ipeľ fölé, ahonnan váratlan támadásokat vezettek a környék ellen. Magának a kastélynak a védelmét is szolgálták. A török eltávolík által vezetett 1626-os vagyonleltár szerint tudjuk, hogy a sahban csak egy kikötő volt, valamint 16 gazdaság 1/4 földdel rendelkezett, akiknek összesen 8 lova és 40 ökre volt. Az adózók népszámlálását követően 33 családot írtak le.

Az első megőrzött városi pecsét 1665-ből származik. Postát ábrázol gérvágóval és püspöki mankóval, kerek felirattal: "Sigillum oppidi Saag", azaz Saag város pecsétjével.