Obec Dolné Dubové

A falu története az ókortól kezdve
Szlovákia városainak és falvainak túlnyomó többsége számára nem lehet kideríteni a keletkezésük pontos dátumát. Ezért az önkormányzatok történetének megírásakor vagy az évforduló megünneplésekor általában nem származás kérdése, hanem az első írásos említés. Természetesen nem esik egybe a keletkezésük dátumával. Írásos források alapján vizsgálva azonban térségünk történelmi rendezését a magyar állam első évszázadaiban, jelentős nehézségekbe ütközünk. A szlovákiai feudális föld tulajdonjogáról a 11. és 12. században dokumentációs források általában hiányoznak. Az Árpád-uralkodók (1000-1301) uralkodása alatt az összes föld a lakossággal együtt a királyé volt, és nem volt oka megemlíteni. Az egyházmegyék, káptalanok és kolostorok vagyonáról szóló források sokkal jobb képet nyújtanak. A 11.-12. században a közeli Chtelnice területe a védelmi zóna, úgynevezett confinium rendszeréhez tartozott, amelynek a magyar államot kellett megvédenie a nyugati oldaltól.

Ez az övezet lefedte a Morava folyótól a keleti Dudváh folyóig terjedő területet, beleértve a Malokarpatska déli lejtőit is. A térség gyakran a háború konfliktusainak színhelye volt a cseh, a magyar és az osztrák ország között. Ezért Záhorie, a Morava-folyó és a Kis-Kárpátok közötti terület a 11.-12. században szinte kihalt, míg a szláv időszakban a leletek sűrű települést bizonyítanak. A Dudváh folyó a Kis-Kárpátok déli lejtőivel belső védelmi vonalat képezett. A Váh folyó és a Kis-Kárpátok közötti területet a szlávok sűrűn benépesítették a XI-XII. század. Ezt nemcsak a gazdag régészeti leletek bizonyítják, hanem a Szent Bencés kolostorhoz tartozó terület nyugati határán fekvő falvakról szóló első írásos jelentések is. Hypolita na Zobora Nyitra közelében. I. Kolomán (1095-1116) magyar király 1111-es és 1113-as iratai, amelyek megerősítették az ingatlant a Szent Zobori Apátság javára. Hypolita. Ezek a dokumentumok dokumentálták a települést, a települések és városok helyi nevét ezen a területen. Az 1113-ból származó dokumentum a Zobori apátság vagyonleltárát tartalmazza. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a dokumentumban több mint 150 szerepel, Szlovákia városainak és településeinek túlnyomó többségében nem lehet kideríteni a keletkezésük pontos dátumát.

Ezért az önkormányzatok történetének megírásakor vagy az évfordulójuk megünneplésekor általában nem származás kérdése, hanem az első írásos említés. Természetesen nem esik egybe a keletkezésük dátumával. Írásos források alapján vizsgálva azonban térségünk történelmi rendezését a magyar állam első évszázadaiban, jelentős nehézségekbe ütközünk. A szlovákiai feudális föld tulajdonjogáról a 11. és 12. században dokumentációs források általában hiányoznak. Az Árpád-uralkodók (1000-1301) uralkodása alatt az összes föld a lakossággal együtt a királyé volt, és nem volt oka megemlíteni. Az egyházmegyék, káptalanok és kolostorok vagyonáról szóló források sokkal jobb képet nyújtanak. A 11.-12. században a közeli Chtelnice területe a védelmi zóna, úgynevezett confinium rendszeréhez tartozott, amelynek a magyar államot kellett megvédenie a nyugati oldaltól. Ez az övezet lefedte a Morava folyótól a keleti Dudváh folyóig terjedő területet, beleértve a Malokarpatska déli lejtőit is. A térség gyakran a cseh, a magyar és az osztrák ország közötti háborús konfliktusok színtere volt. Ezért Záhorie, a Morava-folyó és a Kis-Kárpátok közötti terület a 11.-12. században szinte kihalt, míg a szláv időszakban a leletek sűrű betelepülést bizonyítanak. A Dudváh folyó a Kis-Kárpátok déli lejtőivel belső védelmi vonalat képezett. A Váh folyó és a Kis-Kárpátok közötti területet a szlávok sűrűn benépesítették a XI-XII. század.

Ezt nemcsak a gazdag régészeti leletek bizonyítják, hanem a Szent Bencés kolostorhoz tartozó terület nyugati határán fekvő falvakról szóló első írásos jelentések is. Hypolita na Zobora Nyitra közelében. I. Kolomán (1095-1116) magyar király 1111-es és 1113-as iratai, amelyek megerősítették az ingatlant a Szent Zobori Apátság javára. Hypolita. Ezek a dokumentumok dokumentálták a települést, a települések és városok helyi nevét ezen a területen. Az 1113-ból származó dokumentum a Zobori apátság vagyonleltárát tartalmazza. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a lista több mint 150 falut és különböző tereptárgyakat sorol fel a területükön, a 12. század elejétől egész Nyugat-Szlovákia rendkívül értékes domborzata. Az oklevél a bencés szerzetesek egyházi életének megszervezéséről is tanúskodik. Szent Bencés kolostor A Zobor lábánál fekvő Hypolita Szlovákiában volt a legrégebbi, és Matej Korvín király uralkodása alatt tűnt el.

A régebbi szakirodalomban kimondták, hogy az 1113-ból származó második Koloman oklevele (a második Zobor oklevele) Dolné Dubová községhez kapcsolódik, ahol kimondják: ... quaedam aqua, quae vocatur Dubo, quae terminus terrae .. néhány Dubo nevű patak, amely a terület neve ... Ez a gyakran idézett dokumentum többek között olyan falvakat tartalmaz, mint Bohunice (1113 Bagan), Malženice (1113 Malga), Drahovce (1113 Debred), Dolná Krupá ( 1113 Crumba) és mások. Ezek a falvak a Szent Bencés kolostor nyugati határán feküdtek. Hypolita na Zobora Nyitra közelében. A zoborskai listán szereplő első írásos említés problémáját Dubová falu (Pezinoki járás) is megoldotta, amikor 1993-ban az első írásos említés 880. évfordulójának szentelték a község történetéről szóló brosúrát. Richard Marsin és Vincent Sedlák fontos történészekkel folytatott konzultáció alapján kiderült, hogy Dombo nem kötődik falukhoz. Ezen információk szerint a történészek bemutatták nekik a Zobor Charta leírását, amelyben kimondta: De villa Vvederat (in villa) Dobret est quedam aqu, que vocatur Dumbo, que est terminus terre; a villában Medenz est quela quedam salix, que est terminus terre ... Szlovák nyelvre fordítva: A Voderady (jelenleg nem Voderady) faluban van egyfajta Dubové nevű víz (patak), amely a terület határa, a falu Mendez van egy ilyen fűzfa (fűzfa), amely a terület határa ... A fentiekből azonban egyértelműen kiderül, hogy Dombo nem közvetlenül települést, hanem patakot vagy területet jelölt meg.

A Zobor Charta 1113-ból származó legújabb kutatásai több ott említett településegység értelmezési problémájával is foglalkoznak. Ez a tény éppen azért fontos, mert több település megpróbálja megtalálni létezésének legrégebbi írásos bizonyítékát. A Zobor Charta 1113-ból származó, a régebbi szakirodalomban gyakran idézett értelmezései nem voltak egyértelműek, így elképzelhető, hogy több önkormányzat is ott kereste írásbeli említését, például az említett Dubová falu (Pezinoki járás), de Dolné Dubové is. A történeti értelmezés problémája főleg abban rejlik, hogy "az egyes határtulajdonságok nem valamilyen logikai sorrendben, hanem ugrásszerűen vannak felsorolva", ráadásul az idő múlásával számos vízfolyás megváltozott vagy eltűnt. A legújabb értelmezés szerint "Dobreta (a mai Drahovce) és Voderady közötti határ egy bizonyos Dubová patak volt, amit e falu területe bizonyít, amely szomszédos volt (ez ma is igaz) a a mai Dubovany, Ťapkové és Veselé falvak. "valószínűleg a Dubová-patakból származik, amely a középkori dokumentumok szerint Dobreta (a mai Drahovce) falutól nyugatra folyt. Ezt az értelmezést a közelmúltban készített katonai térképek is lehetővé tették a 18. és 19. századból.

A Voderady település ezen a helyen való elhelyezkedését a nyelvész, Rudolf Krajčovič is megerősíti, kijelentve: A középkori Voderady települése a Váh jobb partja közelében található, amely a tavaszi hónapokban és a nyári esőzések után gyakran túláradt és kiterjedt okokat okozott. az út elárasztása járhatatlan volt. Természetesen egy ilyen területen tapasztalt vízmunkásokra volt szükség, akik az uradalom szolgálatában kötelesek voltak az elöntött stratégiai terület mielőbbi helyreállítását.

A fenti megállapítások azt mutatják, hogy Dolný Dubový kapcsolata a második Zobor Chartával nem indokolt. A Dolné Dubové falu történelmével kapcsolatban, mint már említettük, probléma merült fel a Dubové falu és a Pezinok járásban fekvő Dubová hasonló nevű falu történelmi nevével kapcsolatban. A falu a Červený Kameň kastély tulajdonába tartozott. Nagyon valószínű, hogy a régebbi idézett forrásokban ezek az önkormányzatok megváltoztak, és így történt, hogy Dolné Dubovét csatolták a Červený Kameň vár kastélyához. A legutóbb megjelent mű azt is megerősíti, hogy Dolné Dubové 1262-ben jelenik meg először írásos forrásokban, addig a hlohoveci kastély tulajdonát képezte.

Egy 1262-ből származó dokumentumban, mely által Belo IV. adományozta Dubovát (Dumbou) a Serafín (Serefel) vígjátékhoz, ott van Horní Dubová (Feldomba) első említése is. Hlohovec történetéről szóló monográfiai munka azt is kimondja, hogy ... „a távoli települések mellett Hlohovecnek Nagyszombat és Pöstyén irányában is volt birtoka. Tulajdonosa volt Osuské (Ozus), Chropov (Rupov), Hradište (Hradiste) és Dubová (Dumbov). 1262-ben eltávolította őket tulajdonából. Bár ez az ajándékozási okirat hamis volt, a Hlohovec kastélyra vonatkozó adatokat helyesnek tekintették. ”V. Štefan király 1270-ben megerősíti (megerősíti) IV. Béla adományát. a Serafina (Serefela) számára a Hlohovec várhoz tartozó Osuská, Rapov, Hradište pod Vrátnom és Dubová földeken, valamint a nyitrai várhoz tartozó Záhorka és Šterusy földeken.

"1399-ben Stiborice Stiborice herceg megállapodást kötött a Starý Budín szegény klarisszal, amely szerint Stibor Dioszég (Sládkovičovo) falut Dolné Dubová-ra cserélte, az apácák eredeti tulajdonára. Az egész tranzakció Frank területi bíró előtt történt, és a budai szegény klarisszákat Ján dolnodubovi plébános képviselte. ”Dolné Dubové falu sorsa közeli szolgái révén a következő években befolyásolta Stibor herceget. Egyikük szintén a rudinai Fritz német származású, eredetileg pozsonyi polgári hivatalnok volt, aki Stibor udvarának egyik legfontosabb embere volt. Szolgálatáért Stibor hercegtől megkapta Dolné Dubová falut is. "A korlátkai vár kasztellánaként Fritz z Rudiny, aki ezt a várat 1403 óta tulajdonosként használta ... Dolné Dubová falut 1415-ben testvérének támogatta a vár tagjaként." A fentiek alapján komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Dolné Dubová valaha része volt-e Červený Kameň birtokának, amint azt a régebbi hazafias irodalom kimondta.

Nyelvi szempontból a falu - Dǫbo, Dumbou, Dombo - elnevezésében megmaradt protoszláv orr ǫ az ómagyar etnikai csoportok jelenlétéről tanúskodik ezen a területen. A protoszláv orrlyukak kihalása a 10. század első felében egységesen zajlott le, és így fokozatosan kialakult a nyelvi bázis, amelyen a szlovák a 10. század folyamán önálló nyelvként fejlődött. Ma a Praslovan orrhang site szóbeli hangja van - Dubová, Stupava, Krupá stb. Több megőrzött orrhangú szlovák település nevét az ómagyar törzsek átvették nyelvükbe, amikor a 10. század elején a Közép-Duna területére érkeztek. Megfogalmazásuk megmaradt magyar nyelven, szlovákul azonban a falu neve a nyelv természetes törvényeinek megfelelően alakult tovább. Bizonyíték arra, hogy a magyarok területünkre érkezésének idején még orrhangok hallatszottak, számos példa található a jelenlegi magyar szókincsből is, amelyet a magyar a szláv lexikonból vett át, pl. pénz, biztonság stb.

1241-ben a tatárok betörtek Magyarországra. Különösen Szlovákia délnyugati részén maradt a tatár csapatok több hónapos kifosztása. A tatárok távozása után a szegénység fokozta az éhínséget, amely állítólag annyi embert ölt meg, mint a tatár. A hazai népesség csökkenése miatt az uralkodó és a gazdag világi és egyházi méltóságok új telepesek meghívását szervezték meg, amelyet pontatlanul ún. Német gyarmatosítás. Nagyobb csoportok elsősorban Szlovákia délnyugati részén telepedtek le Pozsony és Nagyszombat között, valamint Közép-Szlovákiában. A tatárjárás után a kiváltságos városok fejlődése felgyorsult, a 13. század végére már 30 településnek voltak kiváltságos városai (Nagyszombat 1238, Zvolen 1242, ...). A 13. század elején a szlovákiai területi egységek voltak a főváros, helységünk szempontjából fontos volt a pozsonyi főváros, amely magában foglalta Dolné Dubovét (Špačince, Horné Dubové ...) és Nyitra fővárosát is ( Chtelnica, Radošovce, Malženice ...). Pozsony és Nyitra fővárosa közötti határt a Blava folyó alkotta. Ebben érdekes helyzetben volt Dechtice falu - a Blava folyó jobb partján fekvő falu egy része Pozsony fővárosában feküdt, a bal oldalon lévő falu egy része pedig már Nyitra fővárosához tartozott.

Dolné Dubové község első írásos említése a 13. század második felében egy olyan időszakhoz kapcsolódik, amelyben számos változás történt a mezőgazdasági termelés szervezésében, amikor a mezők négyzet alakú alakját felhagyták, amikor a hosszú ágyas mezők elkezdődtek. szántás (keresztirányú szántás váltja fel). A régi szétszórt falu új települési csoportba szerveződik. Erősebb házakat és gazdasági épületeket, például istállókat, fészereket és szarvasmarhatartókat építenek. A falu szoros formában csoportosul a templomközpont (templom, plébánia) köré. A házak teraszos épületekbe vannak csoportosítva a patakok és utak mentén. Itt ér véget az egyszobás ház őskorszaka, többszobás házak jönnek létre. A mezőgazdaság sajátos ága, amely a 13. században kezdett fejlődni, a szőlőtermesztés. Ez Dél-Szlovákia minden területére kiterjedt. A 14. században befejeződött középkori községünk települési és szervezeti rendszere. Meghatározták a városi, azaz a falu házépítési terének és a falu városon kívüli (területi) koncepcióját.