A Holbouk nevű falu első írásos említése 1262. évre nyúlik vissza. Eleinte a Hlohovec birtokhoz tartozott, a 13. század végétől a branci birtok része volt. Utolsó tulajdonosai a Korlátko kastély tulajdonosai voltak.
A Holbouk nevű falu első írásos említése 1262. évre nyúlik vissza. Eleinte a Hlohovec birtokhoz tartozott, a 13. század végétől a branci birtok része volt. Utolsó tulajdonosai a Korlátko kastély tulajdonosai voltak.
A falu arról a plébániáról ismert, amelyben Štúr, Hurban és Hodža 1843-ban standard szlovák nyelvet vezetett be. Hlboké a Mijava-felvidék délkeleti peremén és a Záhorská-alföld északkeleti szélén fekszik. A falu első írásos említése 1262-ből származik. A festői falu korábban juh- és tenyésztenyésztésről ismert. Kenderfonalak készültek itt. Ma körülbelül 950 lakosa van. Hlboké híres lett Jozef Miloslav Hurban evangélikus lelkész, az SNR első elnöke, író, költő, újságíró és politikus munkájával. Az evangélikus plébánia, ahol dolgozott, és egy új kiállítású emlékterme az elmúlt években felújításra került. 1888-ban bekövetkezett haláláig a faluban élt. A régi temető közepén áll a halma, amelynek szerzője Dušan Jurkovič építész. A falu meghatározó vonása az 1787-ből származó evangélikus templom is, amelynek jelenlegi harangjait 1886-ban hozták Bécsből.
A 13. században a falu ismert juhtenyésztéssel volt, amelynek gyapja a tágabb térségben a legjobb minőségű volt. A juhok mellett kiváló tenyészlovakat tenyésztettek itt. Hlbokyban a kötött csipkéket hagyományosan kenderfonalból készítették. Eredetileg négy kistelepülés volt a jelenlegi Hluboká körzet területén - Kratnov, Ropov, Hlovek és Chitkov, amelyek a következő évszázadokban eltűntek. 1715-ben a falunak 16 jobbágy- és 38 börtönháztartása volt, több mint száz évvel később 167 ház volt a faluban, amelyben 1168 lakos élt. Az 1863-ban a falut ért tűzvész népességcsökkenést okozott, így 1869-ben csak 631 ember élt itt.