Történelem
Az Izbica nevű mélységben nyitott kupola formájában kialakított bejárati teret, amelyet fakitermelők és erdészeti munkások használtak menedékül rossz időben, ősidők óta ismerték a helyiek. A barlang későbbi, 1932-es felfedezése nem a véletlen eredménye, hanem a 18 éves Michal Bacúrik céltudatos és kemény munkája, aki 14 nap alatt átásta az ún. a felfedező folyosóján át a Felfedező kupolának nevezett hófehér csarnokba. Figyelemre méltó, hogy a fent említett felfedező pénzbüntetést kapott a barlang felfedezéséért, mert engedély nélkül behatolt a városi erdők területére. A besztercebányai városi tanács 1933-ban zárta be a barlangot a szinteres töltet védelme érdekében. A pagoda kupolát, Riečisko és Bludný kupolát 1938-ban fedezte fel V. Kovalčík és O. Ondrouško, 1944-ben, a második világháború idején a barlang menedékül szolgált a környező lakosság számára.
A Besztercebányai Szlovák Turisták és Síelők Klubja barlangkutató csoportjának kezdeményezésére 1949-ben célba vették a barlangot és a környező terepet, ami a tervezett megnyitásához kapcsolódott. A barlangot 1950-ben nyitották meg először a nagyközönség előtt.
1959-ben a Turist, np. munkásai behatoltak a Bludný kupola mögötti terekbe, a földalatti tereknek egy másik folytatását 1987-ben találták meg az SSS Banská Bystrica regionális csoport barlangkutatói. Jelenleg 720 m megközelíthető.
A Choč-takaró mezozoos középső-triász sötétszürke gutensteini mészköveiben tektonikai vetők mentén alakult ki, helyenként rétegközi felületeket is alkalmaztak. Hossza 3123 m, függőleges fesztávja pedig körülbelül 75 m. A masszív rohanó terek (Pagoda Dome, High Dome, Bludný Dome stb.) mellett vannak vízszintes és ferde folyosók, amelyek szabálytalan ovális alakúak, de a folyómodellezés jellegzetes jelei nélkül. Vannak kevésbé kifejezett rohanó és spirális szakadékok is.
Az eredeti barlangterek a teljesen elöntött, lassan folyó szinte állóvíz korróziójából jöttek létre. Vegyes korrózió és lassú vízkonvekció hatására szabálytalan szivacsos és ovális kupola alakú mélyedések alakultak ki. A felszín alatti vízszint csökkenése után, amelyről a helyenként fennmaradt felszíni mélyedések tanúskodnak, a barlangterek csak részben kerültek víz alá. A barlangterek létrejöttének ideje valószínűleg a Körmöci-völgy peremterületéről beáramló ősi vízbeáramláshoz köthető (a föld alatt nem karsztos területről leúszott idegen üledékeket találtak) és a környező szint kialakításához. felszínre a harmadkorban. Később az eredeti ovális formákat a sziklamennyezetek és -falak jelentős rohama elpusztította és átalakította, hulladékkúpokat, halmokat és sáncokat hozva létre. Keskeny hasadékfolyosók és kémények jöttek létre a beszivárgó légköri vizek korrozív hatására.
A barlang a rengeteg fehér, puha szinterről ismert. Hatalmas pagodaszerű sztalagmitok, falra szerelt vízesések és függönyök, valamint szinterezett tavak vonzzák a figyelmet. A Nagykupolában két 12 m magas, 3 m átmérőjű pagoda található. A levegő hőmérséklete 5,8-6,4 °C, a relatív páratartalom 94-97%.
A barlang Szlovákia egyik legfontosabb denevérélőhelye. Eddig 11 denevérfajt találtak itt. A közönséges denevér (Myotis myotis) és az élesfülű denevér (Myotis blythii) domináns, többszörösen 1000-1500 egyedszámban. Egy másik számtalan faj a kis ligetszépe (Pipistrellus pipistrellus). A gyakran előforduló fajok közé tartozik a vízi denevér (Myotis daubentonii). A gerinctelenek közül a legfontosabb a százlábú Allorhiscosoma szfinx és a mélytengeri csiga, a Bathynella natans.
Slovensky
cseh
angol
német
