Dobsinszki jégbarlang

Történelem

A barlang „jéglyuk” elnevezésű nyílása már régóta ismert. 1870-ben azonban csak E. Ruffíny, G. Lang, A. Megu és F. Fehér kíséretében ereszkedett le a föld alá. Dobsiná városának köszönhetően 1871-ben tették hozzáférhetővé a barlangot. A villanyvilágítással kapcsolatos kísérletek 1881-ben kezdődtek. A megfelelő elektromos világítást 1887-ben vezették be. A dobsinszki jégbarlang a világ első elektromos megvilágítású barlangjai közé tartozik. Felfedezésétől kezdve nagy figyelmet keltett a szakértők és a nagyközönség körében, és a korszak számos fontos személyisége – PO Hviezdoslav, SH Vajanský és mások – felkereste. 1890-ben a Nagyteremben koncertet rendeztek Karol Ľudovít Habsburg tiszteletére. A nyári korcsolyázásról is ismert volt, amelyet először 1893-ban rendeztek meg. 1947-ben J. Mišelnický fedezte fel a gőzcsarnokot, J. Ogurčák az északi folyosót és L. Šimkovič a Fehér csarnokot. Az 1953-1954-es években a túraútvonal általános javítását, a villanyvilágítást és a védőintézkedéseket a nem jeges részek felfedezése után végezték el. Jelenleg 475 m megközelíthető.

A Dobsinai jégbarlang a Stratenská barlangrendszer része. A Straten-takaró mezozoos középső-triász világos Steinalm és Wetterstein mészköveiben keletkezett tektonikai törések és rétegközi felületek mentén. Hossza 1491 m, függőleges fesztávja 75 m.

A barlang fő része egy hatalmas üreg, amely a felszíni nyílásból 70 m mélységig ereszkedik le. A merülő Hnilca paleoflow által létrehozott folyosók közötti sziklapadlók áttörésével jött létre több fejlesztési szinten. Jelenleg többnyire jéggel van kitöltve, helyenként a mennyezetig ér, és külön részekre osztja a barlangot (Kis- és Nagyterem, Ruffíny-folyosó, Földszint). Az Összeomlott kupolát részben jég borítja, melynek északnyugati széle a közeli Duča szakadék alá nyúlik. A folyómodellezés eredeti formáit a fagymállás alakítja át.

A barlang felső, eljegesedetlen részei többnyire vízszintes folyosókból és csarnokokból állnak, jellegzetes folyómodell ovális formákkal és mennyezetvályúkkal. A nem eljegesedett részeken a szinteres kitöltés egyes formái is megtalálhatók (sztalagmitok, cseppkövek, szinterek, puha fehér szinterek nyomai).

Az eljegesedés feltételei valószínűleg a középső negyedidőszakban keletkeztek a mennyezetek beomlása és a Dobsinai-jégbarlang és a Stratenská-barlang közötti folyosó megszakadása után. Ezzel egy leereszkedő zsákszerű teret hozott létre a hideg levegő pangása mellett, amely a mennyezet egy részének (jelenleg a barlang bejárata) beomlása miatt keletkezett felső nyíláson át behatolt a föld alá. A beszivárgó esővíz lefagyásával a föld alatti tér eljegesedett. A jégtakaró keletkezésének kezdetei állítólag a Riss jégkorszakra nyúlnak vissza (kb. 300-140 ezer évvel ezelőtt), vagy egészen a Mindel jégkorszak végéig.

A jégtöltés padlójég, jégesések, jégstalagmitok és -oszlopok formájában fordul elő. Az eljegesedett terület 9772 m2, a jégtérfogat több mint 110 100 m3. A legnagyobb, 26,5 m-es jégvastagság a Nagyteremben van. A jég rétegződése az egyes évek csapadékvíz beszivárgásának függvényében alakul ki. Az alapkőzettel való érintkezéskor a jég olvadással csökken. A jégtöltés folyamatos cseréje állítólag 1700-2000 évig tart. A jég lassan halad a bejárattól, a Kis- és Nagyteremtől a Földszint és a Ruffín Folyosó felé (évente 2-4 cm). A Dobsinszki-jégbarlang a világ egyik legjelentősebb jégbarlangja, amit kiemel az alpesi magashegységen kívüli elhelyezkedése (a föld alatti jég mindössze 920-950 m tengerszint feletti magasságban van).

Az eljegesedett Nagyteremben az éves átlagos levegőhőmérséklet -0,4 és -1,0 °C (februárban -2,7 és -3,9 °C, augusztusban +0,2 °C körül). A levegő hőmérséklete a barlang alsó részein egész évben fagypont alatt marad. Az eljegesedett részeken a levegő relatív páratartalma többnyire 75-90%, esetenként 90% felett is. A levegő hőmérséklete a nem jeges részeken +0,8 - +3,5 °C, relatív páratartalom 85 - 98%. Ez egy statikus-dinamikus barlang, eltérő téli és nyári légáramlási rendszerrel. Télen hideg levegő áramlik a felszínről a föld alá, nyáron pedig fordítva.

A barlang a szakállas denevér (Myotis mystacinus) és a brandt denevér (Myotis brandtii) legfontosabb telelőhelye Közép-Európában. A barlangban talált 12 denevérfaj közül jelentős a part menti denevér (Myotis dasycneme) és a csillós denevér (Myotis nattereri), amelyek Szlovákia legritkább denevérfajai közé tartoznak.