A barlang mezozoos középső-triász szürke-sötétszürke gutensteini dolomitokban és dolomitmészkövekben, hátsó része a szilíciai köpeny világosszürke Steinalm-mészköveiben alakult ki. A felszín alatti terek kialakulását főként egy jelentős tektonikai törés okozta, amely mentén a felszín alatti vízáramlás korróziós és eróziós tevékenysége hatott. Ez a Buzgó-forráson keresztül éri el a felszínt, ahonnan a Čremošnába ömlik. A földalatti hidrológiai rendszer a Szilickai-síkságon, a Žedem-kút melletti víznyelőkben kezdődik, 535 m magasságban, és fokozatosan fogadja be a csapadékból beszivárgó vizet.
A barlang teljes hossza 1355 m. A barlang vízhozama a melegforrástól a Marikina-tóig terjedő szakaszon eléri az 520 métert. Ebből a tóból egy szifon vezet a víz beáramlása ellen, amelyen keresztül a búvárok behatoltak az Összeomlott és törmelékkupolába. Feltételezik, hogy a helyiségek onnan folytatódnak, de még nem ismertek. A barlang fő részét egy kanyonszerű járat alkotja, amely keresztirányú vetéseken masszív, akár 45 m magas kupolákká bővül. A földalatti folyón helyenként folyó tavak találhatók. A Marikina-tótól északra van egy oldalsó, bal oldali vízbefolyás, amely a barlang vízgyűjtőjének szomszédos nyugati részét elvezeti.
A barlang oldalsó nyugati mellékágában gazdag szinteredekoráció található, melyek közül a legértékesebbek a különféle különc kinövések (heliktitek). Figyelemre méltó formában itt is létrejöttek a földpiramisok. A levegő hőmérséklete a barlangban 9 °C, relatív páratartalom 98%.
A 4 denevérfaj közül elsősorban a kis patkódenevér (Rhinolophus hipposideros) és a nagy patkódenevér (Rhinolophus ferrumequinum) telel a barlangban. A szárazföldi gerinctelenek közül itt él a barlangi zsizsik Mesoniscus graniger és a trogofil százlábú Polydesmus denticulatus. A pókok közül a trogofil szöcske Ischyropsalis manicata figyelhető meg a barlang falain. Gazdag populációkat hoz létre a ritka troglobionta rugófarkú Arrhopalites aggtelekiensis, a Mesaphorura nemzetségből származó másik rugófarkú a tudomány számára új faj. A stygobiont rákféle Niphargus tatrensis a földalatti patakban bővelkedik.
A barlangot 1964-ben fedezték fel rozsnyói barlangászok a meleg forrás vizének leengedésével, majd a szűk bejárati járat kiszélesítésével. A melegforrás feltárását V. Rozložník kezdte 1954-ben. Jelenleg egy 120 m hosszú alagúton keresztül jutunk be a barlangba. A barlang megnyitása már a felfedezés után is felmerült, de a turisztikai megnyitás csak 2004-ben vált valósággá J. Stankovič és munkatársainak köszönhetően. A megközelíthető rész hossza 420 m.
Rožňava
049 45 Krásnohorská Dlhá Lúka
Krásnohorská Dlhá Lúka
A weboldalunkon található fájlokat szolgáltatásaink fejlesztésére használjuk cookies.
A folytatáshoz erősítse meg a további engedélyeket.
Slovensky
cseh
angol
német
