Chotín falu

A falu területe a kora bronzkor óta folyamatosan lakott volt, amikor itt észak-pannon kultúra hamutartó temetkezési helyét találták (a mai temető emelt helyén). A chotin kultúra fontos hamutartó temetkezési helye Sasüllö és Simítós helyén (mintegy 1000 sír) a késő bronzkorból származik. Disznólegelö helyén a kora vaskorból származó trák temetkezési helyet találtak (310 csontvázas és 152 sírsír). A késő vaskorból származó kelta temetkezési hely a késő vaskorból (36 sír) Sunnyogónál. A Late La Tène-től két síremlék Sashegy helyén. Rendkívül fontos kelta temetkezési helyet fedeztek fel Felsö - Kenderföld helyén (47 sír, ebből 4 sír, a másik csontváz).

Figyelemre méltó a helyi leletek (fegyverek, ékszerek, személyes tárgyak stb.) Gazdagsága, amely Szlovákia határain túl is híressé tette Chotínt. A római időktől kezdve a traák temetkezési helyen egy bronzcsat egyedülálló leletét találták. Ebből az időszakból nagy települést találtak Delihega helyén. Alsó - Kenderföld helyzetében a korábbi római kori leletek, Sunnyogó helyzetében atipikus tégla töredékek találhatók, amelyek megerősítik a falu területén előforduló római épület valószínű előfordulását. A faluból érkezett két feliratú síremlék is, amelyek a bajci érsek polgármesteréhez érkeztek. Az egyiket először ott is téglázták, a másikat később a nové zámkyi malom falába téglázták. A haza megszállásának több sírját is megtalálták a Kocsmaköz helye közelében.

A bronzkortól a középkorig tartó folyamatos letelepedés, kiterjedt települések és temetkezési helyek azt jelzik, hogy Chotínban biztosan egy erős központ működött, amely a Duna - Váh - Zittau gázlókat irányította Komárno közelében. A falu maradandó jelentőségét bizonyítja, hogy sok történelmi dokumentumot őriztek meg, és viszonylag jól ismerjük régi történetét. A helyi esztergomi szülött, aki 1258-ban olvasta a Sixtus kanont, testvére fiának hagyta az örökölt földet. De 1264-ben, ugyanabban az országban, ahol korábban több mint 15 királyi ló és Komárom várának munkaközvetítője, valamint egy gyámja élt, a király Sixtusnak adományozta a római követség jutalmát; majd Mária királynő odaadta neki a helyi királyi földeket. 1266-ban Béla király IV. megerősítette ezt az adományt a komáromi fődekán Sixtusnak. 1272-ben László király IV. megerősítette Sixtus döntését, miszerint az esztergomi érsek birtokán lévő chotini vagyonát az esztergomi templomnak adományozza a kolostor építéséhez. Anny.

1305-től a falu az esztergomi érsekség tulajdonába került. Amikor a falu az esztergomi érsek tulajdonába került, később a jobagioniak lettek parasztjai - a predialisták. A 16. század elején itt éltek az Attyay család, az Acsay család és a Kozma család parasztcsaládjai, előtte itt birtokolták Szentiványi Zsigmond vagyonát. 1505-ben itt találjuk Páruztay Flóris Sáfrána gazdát.
1526-ban, a mohácsi csata után a törökök betörtek a legyengült országba, és megkezdődött több mint 150 éves megszállásuk. A protestáns egyház tanításai hamar behatoltak közösségünkbe, ami az esztergomi érseknek bizony nem tetszett. 1552-ben csak négy lakott ház szerepel itt. Az érseki birtokok 1550 - 1554 közötti listáján parasztok vannak Hethynában - a predialisták ismeretlenek, ez összefüggött az elhagyott falu nehéz helyzetével. Hetin Sandzak Esztergomhoz tartozott, és 1570-ben 28 házat írtak ide, és magát a falut "karijje" néven jellemezték, egy kisebb falut.

A falu csak a Nové Zámky-erőd 1685-ben történt töröktől való felszabadítása után tudott lélegezni. 1691-ben a helyi lakosok az elnyomás előtt Komáromba menekültek. A 18. század elején a kikötőket felhagyták, ezért Nyitra és Tekovská megyék lakói lakták őket. 1703-ban kitört II. Ferenc utolsó Habsburg-ellenes felkelése. Rákóczi és a falu környékén is többször működött Kurucs vagy császári katonák. A felkelést 1711-ben elnyomták, de hamarosan szárazföldi járvány tört ki, amely nagymértékben megtizedelte a helyi lakosságot. Aztán a helyzet megnyugodott, és a falu fejlődhetett. 1720-ban 14 háztartás működött, és szőlőültetvényeket is említenek. A helyi földbirtokos az esztergomi érsek volt, de az ingatlant Sándor Mihály is birtokolta, aki 1734-ben eladta Gyulay Ferencnek. Bizonyos ingatlanrészek a Tolvay család tulajdonában voltak. Később a vagyonnak ez a része az Esztergomi Érsekség kezébe került, amely itt egyedüli földbirtokos lett. Ennek ellenére Chotín pusztán kálvinista falu volt, bár vallási intolerancia idején a helyi hívek templomba jártak Radvan nad Dunajomban.

Az ország népességének első népszámlálása során az 1784–1787-es években 919 lakos 93 otthonát regisztrálták a faluban. 1800-ban jégözön árasztotta el Komárno körüli nagy területet, így Chotín felől tutajjal lehetett a megyei városba hajózni. 1828-ban már 156 ház volt, 959 lakosával. Chotín az esztergomi érsek guti birtokához tartozott. Az 1848/49-es magyar forradalom elképzelései elvarázsolták a helyi lakosságot is abban a reményben, hogy a magyarok saját sorsukat irányítják. A helyi hadsereg 19 helyi lakost vonult be, akik bekerültek a 18. Komárom - Vác zászlóaljba.

Az 1856-os és 1882-es években a falut nagy tűzvész borította el, és többnyire hamuvá vált. A tűz gyakran előfordult, a nád és a nádtetők könnyen meggyulladtak, ami nagyban sújtotta az akkori lakosokat. A falu válasza erre a katasztrófára az Önkéntes Tűzoltóság 1888-as megalakulása volt.
A lakosok mezőgazdasággal, kézművességgel, hazai termeléssel és háztól házig értékesítéssel foglalkoztak. A helyi gazdák bent vannak. 1891-ben komáromi ipari és gazdasági kiállításon vettek részt gabonafélékkel, szőlővel, borral és gyümölcsökkel. 1910. május 5-én adták át a nyilvánosság számára a Komárno - Nové Zámky vasútvonalat, amelyet a Grünwald testvérek és Kissa Jenö társaságai építettek. A falutól 3 km-re délnyugatra vasútállomást építettek. Frühwald polgármestere a falu alsó végén épült.

Az első világháború kitörése (1914 - 1918) csak szenvedést hozott az egyszerű emberek számára, és sajnos 45 helyi lakos esett csataterein. Az 1918-as év alapvető változást hozott a helyi lakosság életében, és Chotín is az újonnan létrehozott Első Csehszlovákia részévé vált. De a falu továbbra is megőrizte mezőgazdasági jellegét, és a lakosság nem adta fel hajlandóságát a magyarok iránt. Az esztergomi érsek birtokát elkobozták és részben felosztották. 1922-től Szabó Benö volt az általános pénztáros, majd 1927-től 1931-ig a polgármester. 1925-ben került sor az első filmvetítésre a faluban. 1931-ben, a gazdasági válság idején katasztrofális munkanélküliség érintette Chotín lakóit is. 1936-ban a chotíniak is részt vettek az aratók jelentős sztrájkjában. Az 1938. november 2-i bécsi választottbírósági eljárás után a falu ismét Magyarország része lett, de II. A második világháború (1939 - 1945) nem tette lehetővé a gazdasági fejlődést, az ellenkezője volt a helyzet. II. A második világháború kegyetlen áldozatot követelt a helyi lakosságtól, a chotíniak 49 életétől.
A háború itt ért véget 1945. március 28-án, de akkor sem volt béke. A magyaroktól megfosztották állampolgári jogaikat, és bezárták a magyar tannyelvű iskolákat. A Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsere részeként 48 családot kényszerítettek kiűzni onnan. Főleg békéscsabai és kiskörös szlovák családok költöztek ide a helyükre. A helyi lakosság összetétele jelentősen megváltozott. Az 1948-as februári kommunista puccs után a helyzet lenyugodott, Chotín azonban szocialista faluvá vált. 1948-ban a falu nevét (Hetény, I. ČSR Hetín) Chotínhoz címezték.

1949-ben megalakult a MO Csemadok. A helyi JRD-t 1950-ben alapították, az IVB részeként megkezdték az új családi házak építését, a régiek újjáépítését. 1951-ben és 1965-ben árvizek fenyegették a falut, de a kissé megemelt helyen fekvő hely győzelemnek bizonyult. Az Agrokémiai Vállalkozás komplexuma épült a falu területén, a vasútállomás közelében. 1965 után vízgolyóval ellátott vízellátó rendszer, új gyászház, majd a JRD kulturális házzal rendelkező adminisztratív épülete épült. Járdák és fokozatosan burkolt utak épültek. Megnyitották a Gólyacsárda éttermet. Az 1969 és 1973 közötti években az általános iskola új épülete, később a Jednota sd áruház épülete is épült, 1974-ben megkezdődött a falu gázosítása, 1976-ban és 1979-ben kibővítették az önkormányzati vízellátó rendszert. 1981-ben megkezdődött egy új óvodaépület építése, és a JRD vonalban a paradicsomot gyümölcslévé dolgozták fel, amelyet Nové Zámky-i Novofruktba szállítottak.
A falu arca az elmúlt évtizedekben teljesen megváltozott, de nem mindig pozitív értelemben. 1989. novemberével véget ért a kommunista párt kormánya, és az évről évre mélyülő gazdasági válság ellenére pozitív változások figyelhetők meg a faluban. Kezdődik a magánvállalkozás, az OcÚ épületét átépítették és ben 1991 - 1992 az egykori romos jegyző épületét átépítették a Lilla Galériává. Az egykori kocsmát likőrré alakították át. Több emlékmű épült, és a falut általában megsütötték. De másrészt a helyi JRD csődbe ment, és a vágóhíd nem egy helyi üzletember kezében van.

A Kesy Krátká felé fekvő Örs magányát először 1247 után említik Vrs néven, amikor Chudur és Micov Örsi tanúskodnak Kava megosztottságáról. 1256-ban IV. Béla király helyi várföldje. a Szent rendtől átvett földdel és szőlővel. Lázár. a német Siegfried (Sebret - Seridus) de Medlek (Mödlingi) németnek adományozta. Később a magány az esztergomi káptalan tulajdonába került és a török háborúk során eltűnt.

Lándor (Nándor) magánya szintén Chotín községhez tartozott és neve arról tanúskodik, hogy az 1. és 2. század fordulóján keletkezett bolgár településről van szó. 1247 után lakói két faluból álltak, amelyek Kava megosztottságáról tanúskodtak. A falut ekkor Nandur néven említik. 1291-ben mindkét falu az esztergomi érsek tulajdonát képezte, de itt királyi udvari emberek is éltek. Abban az évben a falu Ladomer érsek tulajdonába került. 1487-ben az érsek halászainak egyik fontos állomása volt. Az 1554 - 1563 években Nandor néven szerepel, de csak a törökök által elpusztított elhagyott falu néven. Később Belsőként jelent meg - és Külsö Lándor elment. Belsölándorpusztán megőrizték a szinte teljes műszaki felszereléssel ellátott gőzkitöltő állomást. Az 1945 utáni magány a polgármesterrel Komáromhoz kapcsolódott.